Az amerikai National Science Foundation támogatásával folyó feltárások azt hivatottak felderíteni, hogy miként alkalmazkodott a népesség a 800 és 1400 közötti időszakban bekövetkezett éghajlatváltozásokhoz. „Azt kellett kiderítenünk, hogy miként változott az életmód, milyen túlélési stratégiákat dolgoztak ki ebben az időszakban. Így próbáltunk bizonyítékokat találni arra, hogy vajon vadásztak-e a helyi közösségek bálnára, de megkíséreltük kiolvasni az éghajlatváltozás forgatókönyvét a fák évgyűrűiből is” – ismertette a projekt célját Owen Mason régész.

A bronztárgyra, amely leginkább csatra emlékeztet, egyméteres mélységben leltek az eszkimóház bejáratnál. A rátekeredett parányi bőrdarab radiokarbonos vizsgálata szerint a lelet Kr.u. 600 tájáról származik. Mivel nincs arról adat, hogy Alaszkában létezett volna fémkohászat, nagy valószínűséggel a tárgy Kelet-Ázsiában – Kínában, Koreában, Szibéria déli részén – készülhetett.

Előfordulhat, hogy cserekereskedelem útján került a csat Alaszkába, de az is elképzelhető, hogy a mai eszkimók ősei, akik Szibériából érkeztek az amerikai kontinensre 1500 évvel ezelőtt, magukkal hozták a tárgyat a Bering-szoros túlsó oldaláról. „Meglehet, olyannyira becsben tartották, hogy a bronztárgy nemzedékről nemzedékre öröklődött" – vélekedett Owen Manson.