Meseszerű tájakon, festői vízesések mellett, füstölgő vulkánok tövében, a végtelen területet birodalmuknak tudó vadállatok megszámlálhatatlan csapatai közt, sivatagi homokon át, az úttalan szavannákon, a trópusi esőerdő benőtt ösvényein keresztül vezető nyomon halad előre fáradhatatlanul egy magányos utazó. Időnként megáll, felállítja gépét, és fényképez; bejegyez valamit noteszébe, majd tovább indul: tolja szerény cókmókjával megrakodott, ütött-kopott kerékpárját. A férfi neve Kazimierz Nowak, ő a szerzője ennek a történetnek, amely mesék módjára tár fel előttünk egy térben és időben egyaránt távoli, csodás vidéket: Afrikát a huszadik század harmincas éveiben. Folytatás…